Mennyire félre tudják az emberek értelmezni a szerelmet… Persze több fajtája létezik és ez így is jó, de azért nézzük azt a példát mikor egy lány szerelmes lesz egy olyan férfiba akinek már párja, esetleg családja…. Amíg valóban a szerelem van előtérben akkor a másik számít, és nem akarunk kalamajkát, csak szeretünk és elfogadjuk a helyzetet úgy ahogy van. Hiszen amit nem kaphatunk meg azt el sem veszíthetjük, ergo nem is lehetünk miatta bánatosak. De amint arra gondolunk, azt érezzük hogy “kell nekünk, és akarjuk” akkor már rögtön rólunk szól, és nem  a másikról… Ez a különbség szerelem és akarat között. A valódi szerelem nem önző, a valódi szerelem nem kér, csak van… És nem számít hogy azt viszonozzák vagy sem, az a szerelem akkor is életben marad. És ha a szerelem tárgya nem minket választ, hanem marad annál akivel éppen van, csak még jobban szeretjük őt, mert hűséges és kitart, minden áron.  Ellenben az önző szerelemmel, ahol az van hogy “Én, én, én..” Ezért sem tudok egyet érteni azzal hogy a szeretet/szerelem önző. Én sosem azért szerettem mert engem szerettek! És csak azért mert már nem szeretnek, nem adják meg amit akarok, nem lépek le, mert a szerelmem azért él mert a másik ott van. Akár távol, akár közel….