Nem is értem mi a bajom. Az utóbbi időben eléggé magam alatt vagyok és még a szerelem sem segít ki ebből… Depressziós hangulatom van, tisztára mintha minimum meghalt volna valakim pedig nem… De már a párom sem képes felrázni ebből, hiába közeledik, hiába szeretget, valamiért jó most nekem magamban, picit elzárkózva. Csak azt nem értem miért történik ez? És miért pont most? Ennyi hónap után…. Félek hogy ez már a fásultság kezdete, ami minden kapcsolatot utolér egyszer, de én rettegek ettől. Egyszer már volt részem unalmas és bágyadt kapcsolatban részt venni, és elhiheti mindenki, nem egy álom… De nem lehet ez az! Hiszen tudom hogy szeretem, persze a szerelem sosem az agy dolga, és talán furán is hangzik mindez, de akkor is. Nem hiszem hogy a szenvedély múlt volna el, sokkal inkább talán a stressz az oka a hangulatomnak. Sok az aggodalom, ott a suli, keresem a melót és szeretnék magasra törni, emiatt plusz képzésekre van szükségem, és persze itt a Karácsony is. Pedig  csak nemrég múlt el az előző… Olyan marha gyorsan megy az idő és mi  csak azon kapjuk magunkat hogy megint péntek/Karácsony/megint egy évvel öregebbek lettünk…

És akkor ehhez hozzájönnek a rémálmok, vagy a kevésbé ijesztő, viszont annál nyomasztóbb álmok.

Vagy talán megint azért nem vagyok normális mert hiányzik a kicsi lányom?? Pár hete voltam nála, meglátogattam és komolyan mondom, teljesen levett a lábamról, valósággal szerelmes lettem belé! Nem láttam senki mást abban a pár órában csak őt és olyan jó volt vele és mikor el kellett jönni, sírtam is a kocsiban, nem értem miért…

De látszik, olyan vonzereje lesz mint az anyjának és ha ennek tudatába is lesz, mindenkinek vége, attól tartok. Elbűvölő és tuti tudni fogja mit akar és azt meg is szerzi. De ilyennek is képzeltem már akkor is mikor még a pocakomban volt. Az apja külsejével és az anyja személyiségével bombasztikusnak képzeltem és úgy néz ki be is válik a jóslatom.

Ezzel persze remélem nem tűnök beképzeltnek, mert távolabb már nem is lehetnék attól, csupán tudom hogy mint ember, vonzó vagyok… A nőiességemről fogalmam sincs, próbálom edzeni magam és jobban állni magamhoz, de sajna az ilyen nem 2 napba telik.

A suli klassz és izgalmas, jó dolog végre egyre többet tudni, és látni hogy mégsem vagyok olyan elveszett és értéktelen mint hittem magamról. A vizsgák ismét itt vannak a nyakamon, mire vége a téli szünetnek, ismét jöhet a megmérettetés ami azt jelenti h végigtanulhatom az ünnepeket… De nem bánom..

Azt hiszem mára ennyi az okos gondolat tőlem, ha bármi eszembe jut, mindenképp megosztom veletek. És újabban elég sűrűn vannak ilyen pillanatok.

További szép napot és kitartást a hétre, nemsokára itt a pihenés és a béke ideje.