Sziasztok újra!

A hétvégém klassz volt, voltunk Drágámmal vidéken, pihentünk, beszélgettünk, volt bográcsozás, sátorozás, már régóta szerettem volna egy ilyet és lám, minden különösebb terv nélkül, spontán összejött.  Voltak kiscicák, egyet különösen megkedveltem, és ő is engem, nagyon jólesett picit foglalkozni egy kisállattal, rengeteg gondoskodás gyűlt fel bennem, le kellett már vezetnem.

És kicsit merengtem is, persze nem csak a rózsaszín köd lebegett előttem, próbáltam túllátni a szerelmen…. És most épp azon gondolkodtam, és gondolkodom ma is, hogy vajon mi is az ami bennem rejlik? Lassan fel kéne fedeznem miben vagyok jó, mert olyan nincs hogy semmiben.

Szerelmem persze az írást mondja, és buzdít és imádom érte, és talán végül igaza is lesz. De úgy nehéz, rájönnöm és megvilágosodnom, ha nem érzem magamon hogy valóban jó lennék. És ez felveti a mai bejegyzésem fő témáját: mit is takar a “szerénység” kifejezése?

Azt tudjuk hogy a szerény ember nem kérkedik. De vajon azért nem, mert tudja hogy jó valamiben, de megtartja magában, mert szerénynek nevelték, vagy azért nem dicsekszik és hiszi el magáról hogy jó az adott témában, mert még ő sem tudja?! És ebből következik a második dolog: én vajon szerény vagyok vagy csak önbizalom hiányos?

Várom szíves hozzászólásotokat, amennyiben lenne vélemény. Jöhet mindenféle kritika, jól viselem. És úgyis gyakorolnom kell tanulni az építő jellegű kritikákból, ha író akarok lenni.

Készül a regény, hétvégén meglett a kerettörténet és összeálltak a szereplők, már csak egy életet kell nekik átadnom és kész is leszek. Ha jól sejtem, és minden jól megy, lassan haladok majd, a suli meg a munka miatt, de mint tudjuk, jó munkához idő kell.

A novellám sok pozitív kritikát kapott, örülök és látom, nem vagyok teljesen reménytelen. De a munka még előttem van, nem iszom előre semmilyen állat bőrére…

És még megemlíteném közvetett és burkolt kérés miatt az exemet. Próbálok nyitni felé, próbálok bízni benne mert hiszen mégis összeköt minket a kislány és csinálhatjuk úgy is hogy haragszunk és elfordulunk, de annak nem sok értelmét látom.

Egy időre iktattam ugye, de már nem akarok menekülni előle, nem akarom hogy hatalma legyen felettem. Próbálok közeli barátja maradni és a jó hangulat talán segít minden rosszat elfelejteni.

Hiszen most az életem tökéletes, nem is kívánhatnék többet vagy jobbat!

És mindenki ismeri a mondást: ” Tartsd közel a barátaidat, de az ellenségedet még közelebb!”

 

További csodás napot mindenkinek!