Azt hiszem ideje mesélnem a terveimről… Van belőlük olyan ami hamarosan beteljesíthető, és van amihez még idő kell és sok munka, de hiszem hogy ha igazán akarunk valamit, és teszünk is érte, megkaphatjuk.

Elöször is itt a suli… Szeptembertől visszaülök az iskolapadba és nekiállok a maradék 3 év bepótlásának, nem csak azért hogy később jobb munkám legyen (persze ez is benne van) hanem magam miatt is mert nem szeretnék örökké tanulatlan maradni és a fejlettséghez igenis kell az az érettségi, mert amig eljutok odáig, jó pár nehézségen kell átverekednem magam ami jól fog jönni ahhoz amit a későbbiekre tervezek.

Az álmok pedig? Kijutni ismét Angliába, mert ott valóban jó volt, az ember munkáját megbecsülték, megfizették. Párom is vágyakozik egy jobb élet után, és szerintem ott mindent elérhetünk, mi ketten… Hogy ez miért álom, és nem terv? Mert eléggé messze van egyelőre, addig  annyi minden változhat és a képek a tudatalattimban, amik néha beugranak és akaratomtól függetlenül filmként peregnek előttem, kicsit álomszerűvé teszik az egészet. Mindenesetre érdekes hogy ez ugrik be az elmúlt pár nap során de nem bánom, hiszen eddig ha valamit el akartam érni, elértem. És ezt hogyan? Pusztán az akaratommal… Lehet hogy csak 3 év múlva, és lehet hogy csak egy kósza ötlet volt, vagy pillanatkép, egy idő után úgy alakult hogy sikerült elérnem és nem is volt negatív tapasztalatom. Ezért hiszem hogy ha eléggé akarom és teszek is érte, segítve az Univerzum munkáját, minden összejöhet. Márpedig bennem már él a kép a jövőmről és amíg egy ennyire biztos talajon álló kapcsolatra építek, mint amiben jelenleg is vagyok, szerintem nem lesz nehéz az út sem… Főleg hogy a párom szintén segít, támogat, és hisz bennem, bennünk, így dupla erőnk van a világ ellen.

A mai fő gondolataimat ezek teszik ki, remélem nem volt unalmas a téma.

További kellemes napot (már amennyire 40 fok felett kellemes lehet).